Most épp a buliba készülődök, mert felvettek az egyik újságíró munkára! Azonnal elvállaltam, kimentem az utcára pizsamában, és elkezdtem le-fel szaladgálni. Újságíróhoz méltóan viselkedtem. Sandrával és Zoéval megbeszéltük (legalább nekik normális nevük van...), hogy 7-re jönnek értem és Jillért.
- Jiiill! - ordítottam át a mellettem lévő szobába.
- Mondjad. - fujtatott, és leült az ágyamra.
- Mit vegyek fel? - kotorásztam a szekrényemben.
- Valami Teddyset. - vonogatta vállát.
- Na, most nagyot mondtál. - forgattam a szemeimet, és kutattam tovább.
Kizavartam Jillt a szobámból, és úgy voltam vele, hogy már csak azért is megoldom egyedül! Végül egy pántnélküli felül testhez simuló, alul lengébb, övvel szegett ruhára esett a választásom, ami rózsaszín alapon sok kicsi virágot tartalmazott. Szerintem szép, meg remélem elég Teddys. Betrappoltam a fürdőbe, megmostam a fogamat, megfésülködtem, kivasaltam a hajamat (ami nem kis feladat, tekintettel a hosszúságára), raktam fel egy kis alapozót, kihúztam a szememet szemceruzával, tettem fel szempillaspirált, és egy kis szájfényt, és úgy gondoltam ez így oké. Letrappoltam a lépcsőn, egyenesen a cipőshöz, és kiválasztottam egy topánkát. Sima rózsaszínt, kis masnival az orránál. Még választottam egy táskát (fekete), és berohatam Jillhez.
- Hogy állsz? - ültem bele az egyik babzsákfotelébe.
- Mostmár jól. - lépett ki a fürdőből. Nem volt olyan hosszú a haja, mint nekem, de azt a félhosszú haját is begöndörítette. Fekete tapadós egyberuha volt rajta, fekete magassarkúval. Szemét hasonlóan festette ki, mint én, csak füstösebbre. Körme fekete, szája piros. Nagyon jól nézett ki.
- Hűűű. - mondtam végül, ami eszembe jutott.
- Na húzzunk mielőtt anyáék hazaérnének, és átkellene öltöznöm.
- Oké. - pattantam fel, és elszomorodtam, mert Jill meg se dícsért.
Jill előre ment, én zártam az ajtót. Már az ajtó előtt állt Sanra és Zoe, így indulhattunk is. Kénytelenek voltunk sétálni, merthogy épp volt annyi pénzünk, hogy megtudjuk venni a belépőnket. Mikor odaértünk elhitték Jillről, hogy elmúlt 18, és beengedtek minket. 8-ra értünk oda, ezért már javában folyt a buli. Piaszag terjengett mindenhol, és az volt az első dolga egy részeg fiatalnak, hogy nekemesett, és ha már ilyen szerencsém van(?), akkor táncoljak vele. Nemet mondtam. Kicsit beljebb mentünk, hogy kérjünk valami italt. Sandra kért egy Bacardit, Zoe egy Mohitót, Jill szintén Bacardit, én pedig egy Colát. Na szép. Ezek ha takony részegre leisszák magukat nem tudom mit csinálok velük! Rögtön eszembe jutott, hogy eredi tervem, hogy amellett, hogy táncolok ismerkedek is. Sandra és Jill elmentek egy társasággal táncolni, Zoét pedig felkérte valami szépfiú. Így gyorsan egyedül maradtam. Ááá, ez nem jelenthet semmit, hogy mindenkit felkértek csak engem nem. Ennyit arról, hogy "vigyázunk" egymásra, és szemelőtt tartom a hugomat. Már éppen kezdett felmenni bennem a pumpa, hogy tulajdonképpen engem ünnepelünk, amiért felvettek az álom melómra, erre meg én ülök a pultnál tök egyedül, amikor észrevettem, hogy egy magas, göndörhajú srác engem néz. Mikor találkozott a tekintetünk rámmosolygott, amitől megjelentek az addig nem látott gödröcskéi az arcán, én pedig lesütöttem a szememet, merthogy zavarba jöttem. Felháborítóan helyes volt, és úgy láttam, hogy egyedül ült ő is egy másik pultnál. Mire megint felnéztem, már egyre közeledett felém, mire pedig észbe kaptam, már ott állt előttem.
- Szabad ez a hely? - dörmögött rekedtes hangján, amire csak bólogattam, de nem néztem rá. Leült és folytatta. - Mit keresel itt egyedül? - vizslatott. Mielőtt válaszoltam volna, nagyot nyeltem.
- Nem vagyok egyedül, csak a barátnőimet mind felkérte valaki táncolni. Engem pedig nem. - szomorodtam el megint.
- Táncolni nem tudok, de meghívhatlak egy italra. - intett a pincérnek, aki ahogy meglátta, hogy ki intett, gyorsan odarohant.
- Mit adhatok? - nézett rá, engem meg figyelembe se vett.
- Dave, ne légy bunkó. Meghívom a hölgyet. - bicentett felém.
- Egy Colát kérnék. - pirultam el, mert nem ez a legmenőbb választás egy szórakozóhelyen.
- Hallotta! - intett a pincérnek, aki gyorsan hátat fordított nekünk, és már ki is vette a hűtőből. Miután fizetett, rám nézett, én meg csak szürcsöltem szívoszállál a Colám.
- Hány éves vagy? - kérdezte.
- 18. - néztem fel rá, de már meg is bántam. Száját mosolyra húzta, ami enyhen szólva is zavarba ejtő volt.
- Én azt mondtam rendelj valami italt.
- És rendeltem is.
- De ez nem minősül annak. - mondta felháborodva, de láttam a szemén, hogy mosolyog.
- De.
- Mi a neved?
- Teddy.
- Szép név. - mosolyogott.
- Köszi. És téged hogy hívnak? Hány éves vagy? - kíváncsiskodtam, mert én kiadtam neki ezeket az adatokat, de ő csak hallgatott, és kérdezett.
- Harry vagyok, 19 éves. - mondta, majd jobb keze a combomra "tévedt", aminek hatására félrenyeltem a Colát, és elkezdtem fuldokolni. Ő ezt kihasználtam, becsusztatta kezét a táskámba, kivette a telefonomat, pötyögött párat rajta, és már sms érkezést jelzett az ő telefonja. Mire felfogtam mi is történt, már számot is cseréltünk. Kikerekedett szemmel néztem hol rá, hol pedig a táskámra. Felállt, és odahajolt a fülemhez.
- Biztosítalak, hogy még hallani fogsz felőlem, Teddy. - súgta, majd otthagyott.
Köpni-nyelni nem tudtam a meglepettségtől. Szóval az ő száma benne van a telefonomban? Gyorsan elővettem a telefonomat, és elmentettem a számát. Mert kicsit megrémített a rámenőssége, de azért nem nézet ki rosszul, sőt! Ez elég szánalmas, de legalább van egy férfinév apán, és az unokatesómon kívűl. Kiittam a poharam tartalmát. Írtam egy sms-t Jillnek, hogy én mentem, ő jön e. Erre írta, hogy nem, menjek egyedül. Rendes. Elindultam a sötét utcán hazafelé egyedül, ami kezdett kissé megrémíteni. Mikor lépteket hallottam magam mögött elkezdtem futni, és hazáig meg sem álltam. Hülye paranoia! Mindegy, fele annyi idő alatt hazaértem. Mikor beestem, már anyuék otthon voltak, és furán méregettek. Levettem a cipőmet és a táskámat, és leültem velük a nappaliba.
- Milyen volt? - kérdezte anya, hol az órát, hol engem, hol pedig apát nézve.
- Nem az én világom. - vallottam be, anya pedig sajnálatát fejezte ki, de szerintem tuti, hogy titkon örül, hogy nem fogok eljárni bulizni.
- És a hugod? - kérdezte apu. Jó észrevétel.
- Nem akart eljönni. - hajtottam le a fejemet.
- Szóval egyedül jöttél haza? - állt fel anyu mérgében.
- Ühümm.
- Esküszöm nem tudom mit csinálok Jillian Summer Harrissel! - fújtatott anyu.
- Felmehetek a szobámba? - kérdeztem.
- Fel. - vágták rá egyszerre a szüleim.
Felmentem, lezuhanyoztam, felvettem a pizsamámat, és befeküdtem az ágyba. Már majdnem elaludtam, amikor megrezzent a mobilom. Sms-em jött. Na, ilyen is ritkán töténik velem. Keservesen felkeltem a kényelmes helyemről, és megnéztem ki írt.
Feladó: Harry
Remélem holnap ráérsz, mert érted megyek 8-ra. x H.
Hirtelen gyorsabban kezdtem el szedni a levegőt, mert bár meg se kérdezte, hogy akarok e menni vagy nem, akkor is randim lesz! De várjunk csak!
Nem is tudod, hogy hol lakom! xx Teddy
Gyorsan elküldtem neki és izgatottan vártam válaszát.
De, tudom. x H.
Hirtelen nem is tűnt olyan jónak ez a randi. Honnan tudja, hogy hol lakom? Hazáig követett? Na, ma biztos nem fogok tudni aludni, mert ezen fog járni az agyam. Remek, azért vissza fekszem.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése